Egy olyan csoporthoz kerültem, ahol ketten voltunk vöröskeresztesek, és a másikat is Marinak hívták. Csakhogy ő kicsi volt, én pedig százhetvenhét centi magas. Így ragadt rajtam a „Hosszú Mari”. Az életmentés amúgy nagyon kemény fizikai munka volt, hiszen amikor szóltak, hogy baj van, akkor nem volt arra idő, hogy elkapjak valakit: – Na, gyere velem, cipeljük ketten a sebesültet!