Dibáczi Lajos
1914. június 18-án Békéscsabán született. A forradalom előtt esztergályos, alatta Budapesten, a kistarcsai nemzetőrség tagja. A forradalom leverése után megúszta a számonkérést.
Cinkotán* dolgoztam, egy autóalkatrész-gyárban. Amikor kitört a forradalom, akkor Szilasligeten laktam. 23-án otthon voltam. Hallom a rádióban, hogy mi történt, hogy Kistarcsán** nemzetőrség*** alakult. Én is jelentkeztem. Egy százados volt a parancsnoka az összeverődött társaságnak. 24-től kezdve november 4-én reggelig ott voltunk. Felfegyvereztek minket, kaptunk géppisztolyt, oldalfegyvert. A rendőrök velünk voltak, és ha ávós hadifoglyokat ejtettünk, a rendőri fogdába tettük be őket. Tudtam, hogy ezek is magyar anyák gyerekei. Kovács százados katona volt, és szigorúan tiltotta nekünk, hogy fegyvertelen emberekre lövöldözzünk. Őrjáratra mentünk ki éjszaka is rajonként, megnéztük, nincs-e baj, betörés, rablás, valami. Negyven civilből állt a Nemzetőrség ott, zömmel a környéken lakókból, kistarcsai munkatársaimból. Akiben volt egy kis hazafias érzés, és nem szerette a bolsevizmust, az odacsapódott hozzánk.
Járőröztünk. Ki volt adva, hogy az élharcosokat, a párttitkárokat tartóztassuk le.
A kistarcsai szövőgyár pártitkárának a lakására is kimentünk. Le akartuk fogni. Nem volt otthon. Amikor megtudta, 28-a körül, hogy milyen rendes elbánásban van része a mi hadifoglyainknak, önként jelentkezett. Egy ávós századosnak a felesége volt a szakácsnő. Most is megvannak, rendes emberek, merem állítani. Mind emlékszik Kovács századosra, és arra is, hogy rendesen bántunk velük. November 4-én hajnali fél egykor, amikor megindult az első tompított fényű harckocsi, akkor a tüzérszázadosnak azt mondtam, hogy kezdje meg ezzel a két nagy tűzerejű löveggel a tüzelést. Negyvenen vagyunk, fönt a toronyban van a haverom géppuskával és az oroszok gyanútlanok. Frontharcos katona voltam, tudtam, hogy a géppuska borzasztó káoszt tud csinálni, pláne éjszaka. A tüzérszázados azt mondta: – Nézze, uram, ha én elkezdem ezeket lőni, igaz, hogy rettenetes pusztítást tudok okozni közöttük. De akkor a kistarcsai vasútállomás és a környező házak is eltűnnek a föld színéről!
– Így ott feküdtünk a sínek mellett, a töltésen és néztük, hogy hogyan jönnek be Cinkotára, és mennek tovább az alvó Pest felé négy órán keresztül megállás nélkül a szovjet harckocsik.
Amikor befejeződött a felvonulás, azt mondtam, menjünk haza. Elástuk a kistarcsai posta kertjében a kerítés mellett a két láda kézigránátunkat. Amikor beföldeltük, odafordultam a többiekhez: – Gyerekek, vége van, menjünk haza! Bevégeztetett.
* Cinkota Budapest keleti szélén fekvő , vidéki jellegű városrész.
** Kistarcsa hasonló, mint Cinkota.
*** A nemzetőrség a forradalom alatt létrejött, önkéntes civilekből szerveződő rendfenntartó és védelmi jellegű fegyveres testület, amelyet a forradalom leverése után megszüntettek.