Obersovszky Gyula
1927. január 1-én Pécsett született. A forradalom alatt létrehozta az Igazság című újságot, annak főszerkesztője volt, a forradalom leverése után bujkált, szamizdatokat készített. Ezért 1956 decemberében letartóztatták, első fokon három év börtönre, másodfokon halálra ítélték. Harminc napot töltött a halálos zárkában. Az Elnöki Tanács kegyelemből ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. 1963-ban szabadult, később újságíróként tevékenykedett.
A Kossuth térről mentem a Kossuth Nyomdához. Mert ahol nyomda van, ott történnie kell valaminek vagy történhet valami. Mintha tudták volna, hogy megyek. Álltak a nyomdagépek, mert nem volt szakember, aki szöveget mondjon, aki a tizenkét pontot bemondja. Bejutottam a szedőterembe, és elkezdtem diktálni a legelső röplapok egyikét. Így kezdődött: Mit kíván a magyar nemzet? Egyenesen a szedőgépbe mondtam a szöveget. Aztán másnap is kiváltam a tömegből, mert beugrott az isteni szikra, hogy ahol ekkora tömeg van és ekkora találkozás az igazság, a tisztesség és a nép között, ott a helye a sajtónak is. Hiszen mit ér mindez, ha nincs szívéből fogant sajtója?! Bevágódtam a New York palotába,* és percek alatt megírtam az akkori vezércikkemet.
Átmentem a nyomdába a második emeleti csapóajtón, összeszedtem a szemétből néhány tízcicerós ólombetűt. Csodák-csodája, pontosan az jött ki belőlük, hogy IGAZSÁG, semmi más.
A legalapvetőbb, ami ennek a népnek a kívánsága volt. És ez a lap lett az egész szocialista világrendszer első szabad, független orgánuma. Megőriztem egy példányt. Harmincnégy évig egy konyhaasztal lábába fúrt lyukban rejtegette egy mérnökházaspár. A két kislányuk évtizedekig ezen az asztalon evett. És nem is tudtak róla.
Az orosz bejövetel után agyoncsapták a lapot. Már a címében sértette őket. Nem tudtam belenyugodni. És miután mindenbedöglött, és nem lehetett tenni semmit, csak ha beállsz a csahosok, a láncos kutyák táborába, mit akkor már utáltam tiszta szívből, akkor csináltam meg a szamizdat ősét, az Élünk-et. Nagyon sanyarú körülmények között szerkesztett illegális lap volt. Viszont óriási volt az ereje, általa szerveztük meg a néma tüntetést és a nőtüntetést. December 6-án, Mikuláskor, éjfél után hazamentem, mert már régen nem láttam a gyermekeimet. Akkor kaptak el.
Az akasztófa olyan élménye az embernek, amiért csak hálát adhat minden elképzelhető istennek. Nagy kiválasztottság, nagy kegye a sorsnak, hogy ilyet megélhettem. Nem mondom, nem kellemes, mikor nem tudod, érted jönnek-e, s hallod, verik az éket a bitó alá hajnalba, és így ébredsz hónapokon keresztül. Amikor az ítéletem levették életfogytiglani börtönre, néztek a smasszerok, mert nagyon örültünk. Hát ilyen relatív a boldogság.
Nagy Imre** is igazán nagy emberré a halálával vált. És ezt a magam vonatkozásában is el szoktam mondani.
Akasztófa alá kerülni egy disznó, szemét, aljas időben a világ legtermészetesebb dolga volt. Hát hová máshová kerülhetett volna az ember?
*A „New York palota” az újságírók egyik központja, a földszinten kávéházzal, az emeleten és a környéken napilapok szerkesztőségeivel.
** Nagy Imre (1896-1958), a forradalom miniszterelnöke. Kommunista funkcionáriusként nagy utat járt be. Az 1945-ös évek belügyminiszteréből, a forradalom miniszterelnöke lett. A forradalom bukása után a bíróság 1958-ban halálra ítélte, felakasztották.