Szentirmay Sándor
1925. április 7-én Budapesten született. A forradalom előtt mérnök, egy budai szakiskola igazgatója. A forradalom hatására a diákokkal megalakították a Középiskolások Országos Forradalmi Bizottságát. Ezért 1958-ban letartóztatták, a bíróság első fokon tizenegy évre, másod fokon nyolc évre ítélte. 1963-ban szabadult, később gépészmérnökként dolgozott.
Iskolaigazgatónak kineveztek ‘54 február harmadikával, közben vagy nyolcféle tárgyat tanítottam, ábrázoló geometriától kezdve központi fűtés szerelésig és klímáig mindent. Az onnan kikerült volt növendékek kilencvenhét százaléka briliánsan megállta a helyét, sokan elvégezték utána a Műegyetemet is. Életem legszebb időszaka volt. Volt egy párttitkárunk, akivel nagyon jó viszonyban voltam végig, aki egy nagyon értelmes, helyes nő volt, hát nem sok vizet zavart az iskolában, már úgy értem, hogy mindent meg tudtunk előre beszélni. Hetenként egy óra volt, amikor politikai dolgok is előfordultak és a legkülönfélébb területekről hívtunk meg olyanokat, akik erről a témáról is érdekesen tudtak beszélni.
Az első néhány hét után rájöttem, hogy minden gyerekben két gyerek van. Az egyik gyerek az, aki tudja, hogy kivel, hogyan lehet beszélni és olyan balosan képes beszélni, hogy én is hanyatt estem tőle.
Tökéletesen tudták, hogy ennek így kell válaszolni, annak meg úgy kell válaszolni.
24-én reggel a szokott időben, hét órakor elindultam, hogy fél nyolcra beérjek a Szabó Ilonka utcai iskolába. Hát föl volt bolydulva az egész iskola, hogy sok minden most megváltozhat. Így megalapítottuk a Magyarországi Középiskolások Forradalmi Bizottságát, aki akkor ott volt, tanárok és diákok is. Szegény sógorom történész, őt kértem meg, hogy jöjjön el segíteni és nagyon lelkesen összeállítottuk a középiskolások igénypontjait. Ezért ő is megkapta a maga tíz évét. A gyerekek nagyon aktívak voltak, úgyhogy másnapra már, tehát huszonötödikén, már vidéki iskolákból is voltak diákok ott, Bajáról, Szegedről, Debrecenből. Aztán amikor ‘58-ban letartóztattak, akkor kiderült, hogy a kollégisták fegyvert is meg sokszorosító gépet is szereztek és tulajdonképpen az én ügyem itt kezdődött. Hogy először elvitték egy – két napra hol egyik, hol másik diákot és aztán jöttek értem is.
Mert a gyerekek szelleme november negyedike után nem változott meg, sőt, nyilvánvaló volt, hogy a forradalom leverése az Magyarország megszállását vagy eltiprását jelentette, és senki nem mondta az ellenkezőjét a tanárok közül sem a gyerekeknek.
Ellenben az iskolában volt egy gyerek, egy évvel korábban a főhatóságunktól, az Építésügyi Minisztériumból kijöttek hozzám és mondták, hogy hát szeretnék kérni, hogy egy Franciaországból hazatelepült család gyerekét vegyem föl az iskolába, Lichter Alent. Mint a későbbiekben kiderült, ez a diák jelentett engem föl, aki akkor másodéves volt. Őt szervezte be a nyomozó hatóság, így minden óraközi szünetben kiment az iskola előtti nyilvános telefonállomáshoz és onnan jelentette, hogy én az elmúlt órában mit mondtam, mert hát arra volt beállítva, hogy figyeljen.