Szép József
1933. augusztus 21-én Budapesten született. A forradalom előtt a Néphadsereg Szinházánál volt díszítő, majd fegyveresen részt vett a harcokban. A forradalom bukása után elítélték, 1962-ben szabadult. Később segédmunkásként dolgozott.
Az ember fogott egy üres félliteres vagy literes boros, vagy sörösüveget – attól függően, hogy milyet tudott szerezni. Azt egy benzinkútnál vagy egy kannából megtöltötte vigyázva, hogy ne töltse teljesen tele. Bele kellett lógatni egy alkalmas textilcsíkot vagy valamilyen madzagot és megvárni, amíg az felszívja a tartalomnak egy részét ugyanúgy, mint mikor az ember lámpát gyújt. Az üveget le kellett dugaszolni, azért, hogy az belülről gázosodjon, másrészt, ha meglendítem, nehogy kiloccsanjon. Fontos, hogy a koktélból legalább tíz centiméternyi rongy – mert általában azt használtunk, mivel madzag nem volt – lógjon ki, hogy az embernek legyen ideje arra, hogy elinaljon onnan. Meggyújtottam, az tüzet fogott és miután már megszívta magát, az el nem aludt. Amikor égett, az ember egy gyönyörű szép lenge mozdulattal odatette, ahova akarta, ahova kell. A harckocsinak a hátsó részén volt a két üzemanyag tartálya. Fölötte volt a kipufogócső.


Ha az ember földobta a palackot, hát ide esett és itt égett. És a forró levegő, amit szívott be a motor, az berobbantotta az egészet. Voltaképpen a tüzet szívta be a motor. Belül meg kétoldalt vannak a lőszeresládák. Na, most ha ez belobbant – hát ugye, szétdobta az egészet.
El lehet képzelni, mi maradt épségben meg belőle. Ha ez alatt az idő alatt, ami alatt ez bekövetkezik, a bent ülők nem tudnak kijönni – hát akkor azoknak annyi.
Zuglóban, a Lumumba utcában, egy alacsonyabb házikó előtt a gyerekek kártyáztak a kapu előtt. Én mentem haza, az Egressy utca felől meg jött egy orosz tank. A tank a fedélzeti fegyvereivel odalőtt a gyerekekhez, megsorozta a körzetet, a kölykök meg csak pislogták, hogy porzik mellettük a járda. Erre behúzódtak a kapu alá. Na, gondoltam, ezeknek a gyerekeknek végük, ha a tank elfordítja a lövegét, akkor szétlövi a házat kapualjastul meg srácostul. A legidősebb gyerek is ha volt tizenhárom éves, akkor sokat mondok. Odaért a harckocsi velük egy vonalba, erre két kiskölyök a kapu alól kihúzott egy jókora darab vasgerendát és egy alkalmas pillanatban kiléptek és bevágták a tank lánckerekei közé. A kerekek megakadtak, és mivel a tank még ment volna de az egyik lánca leállt, így elkezdett pörögni körbe – körbe, egy helyben. A kissrácok meg nekiláttak őrülten lövöldözni. Mivel a gyerekek a holttérben voltak, így tudta megcsinálni az egyik, hogy belőtt a tank vezetőjének kémlelő ablakán.
Fölcsapódott a tank teteje – nem kellett nekik se több, erre a parancsnokot is leszedték. Aztán elővettek egy köteg gránátot és bedobták a fenti nyíláson át a harckocsiba.
Ekkor már én is megszólaltam: – Gyerekek, söprés innen villámgyorsan haza, mert ha jön a következő tank és ezt meglátja, akkor az szétlövi ezt a házat!
