Szőnyi Gyula
1921. június 12-én Fülöpszálláson született. A forradalom előtt becsüsként dolgozott, majd részt vett a Magyar Forradalmi Ifjúsági Párt megalakításában. Ezért 1957-ben letartóztatták és tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult, 1966-ban ügyét felújították és letöltették vele a maradék büntetést, így 1974-ben szabadult véglegesen. Később fűtőként dolgozott.
Letérdelt a tömeg elé egy idős ember és azt mondta, hogy – Ne menjetek arra, most lőttek ott agyon pár órája egy tömeg embert! – Ez nagyon megrázó volt, ám mégis arra vonult tovább a tömeg. Valahogy olyan spontán verődtek össze az emberek, hogy azt ma talán nem lehetne megvalósítani. Nekem a továbbiakban az volt az elhatározásom, hogy tüntetések szervezésével a forradalmárokat, a fegyvereseket kell lelkileg bíztatnom, hogy nincsenek egyedül. Egy tüntetés során azt mondták, hogy Ausztriában azt híresztelik, hogy itt fasizmus van.
Erre bedobtam a jelszót, hogy „Függetlenség Szabadság, nem vagyunk mi fasiszták!” Aztán „Ruszkik haza, Miénk ez a haza!” és az „Aki magyar, velünk tart!” Ezeket kiabáltuk az utcán.
Október harmincadikán szintén volt tüntetés és akkor összejöttem az egyik ilyen szervezőnek vállalkozó személlyel, Illés Pistával és beszéltem róla, hogy jó lenne a forradalmi ifjúság nevében pártot alapítani. Mégpedig azért, mert a történelem bebizonyította, hogy a forradalmárok kikaparják a gesztenyét és utána jönnek a politikusok és félre tolják a forradalmárokat. Hogy a hatalomban is részt vehessenek a forradalmárok, hozzuk létre a Forradalmi Ifjúsági Pártot. És hogy a párt bejelentése ünnepélyesebb legyen úgy határoztunk, hogy a Kossuth* szoborhoz megyünk és a szobor talapzatáról jelentjük be a párt megalakulását. Így is történt.
Egy féltetős épületet építettek az akasztófák fölé. Kint voltam az udvaron, mikor azt mondta nekem a munkáltató, hogy – Menjen oda és segítsen a kőműveseknek! – Azt válaszoltam, hogy – Én a bajtársaim akasztó házát nem építem! – A játékgyártó üzemből kidobtak a szemétbe kicsi, kerek fémlemezeket. Felszedtem ebből néhányat, odamentem a kőművesekhez és azt mondtam nekik: - Ezt építsétek be, ezt a Júdás pénzt a falba! – Be is építették és utána mentem el aztán a kapuhoz dolgozni.
Az akasztóhelyen lyukak voltak fúrva a bitóknak a betonban. Amikor akasztás történt azt úgy oldották meg, hogy a pincébe voltak az akasztó oszlop fák. Ahány embert kivégeztek, annyi bitófát dobtak ki a pince ablakon keresztül az udvarra. Ez mind egy-egy dobbanás volt. Így számoltuk, hogy hányat dobban hajnalban.
A nővérem három fia a forradalom alatt kiment Dániába. Az egyik katona volt, a másik kettő nem volt katona, fiatalok voltak, de kimentek Dániába, mert ott volt egy bácsi, akinél valamikor nyaraltak és ahhoz menekültek. A nővérem pedig később utánuk ment legálisan és ott is maradt. Ő beszélt arról, hogy látta Dániában a „Magyarország lángokban” című filmet és abban látott engem a budapesti felvonuláson, mire elkezdett sírni. Nem tudta tovább nézni.
* : Kossuth Lajos, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja.