Werner László
1930. szeptember 25-én Kiskőrösön született. A forradalom előtt sofőrként dolgozott, majd fegyveresként Pesterzsébeten tevékenykedett. A forradalom leverése után vizsgálati fogságban ült, de megúszta a számonkérést. Később gázszerelőként dolgozott.
Rutinom már volt, mert két évvel előtte, mikor a németektől a világbajnokságot elvesztettük, akkor is tüntettünk Budapesten. Volt ám nagy vonulás meg minden. Az volt az első balhé, akkor is a Rádióhoz vonultunk. Na elég az hozzá, hogy megint oda kerültem a Rádióhoz és ott ment a nagy tüntetés. Hogy jelöljünk ki egy bizottságot, aki bemegy és tárgyal, satöbbi. Beküldtünk tizenkét embert. Aztán múlik az idő és sehol semmi. Közben kiáll egy kocsi, vágó kocsinak nevezték. Azt beállították a kapuba. Aki ott volt, az tudja. Aki nem volt ott, az nem tudja. Fölmásztam a vágó kocsi tetejére a sötétszürke sofőr ruhámba és a sofőr sapkában. Kezdtem lázítani a tömeget. Úgyhogy bezsongott a tömeg és követelte, hogy engedjék ki az embereket, akik bementek tárgyalni. A végén kijöttek az erkélyre, kieresztettek kettőt és azok mondták, hogy – Rendben van minden, tárgyalunk, tárgyalunk. – Hogy hogyan fajult tovább a dolog, azt nem tudom.
Egyszerre csak elkezdtek kidobálni ránk könnygáz gránátokat. Mi meg zsebkendő a kézbe, aztán bumm, dobáltuk vissza. Repültek be az ablakon, tört az üveg, aztán hadd füstöljön. Szívják ők is ne, csak mi.
Voltunk vagy tízen, akik ezt a vágó kocsit, ami állt a kapuba, megfordítottuk, áttoltuk a másik oldalra, és durr, a kapura. A végén betörtük a kaput vele. Később nem hencegtem vele. Befogtam a pofámat, mert ketten is voltak ismerősök ott. A Székely Laci, aki itt lakott az utca végében aztán disszidált, meg volt ott egy kolleginám is aki szintén disszidált. Nem kellett attól tartani, hogy rám fognak vallani. Mikor betört a kapu, három Csepel * teherautónyi ávós érkezett a Körút felől. A Bródy Sándor utcán jöttek befelé. A Szentkirályi utcánál voltam éppen, mikor ezek jöttek. Azért voltam éppen ott, mert ott egy építkezés volt a Rádió oldalában és törtük a téglákat, aztán zamek, adj neki. Szegény ávósokat úgy pofán vertük, hogy ömlött a vér, az egész krapek csupa vér volt.
Később én az első kocsiba bemásztam, ahol a vezetőfülkében ott volt felejtve egy karabély. Azt szépen elvettem.
Mivel a TEFU–nál ** is dolgoztam tudtam, hogy a sebváltó kart ki lehet venni. Kicsavarintjuk majd szépen messzire hajítjuk, a kanálisba. Kiszedtem és eldobtam. Aztán, hogy elindultak–e, nem–e, azt nem tudom. Bár betörtük a kaput, rögtön nem tudtunk bemenni, mert azért azt az őrség tartotta. De azért nem lőttek. És nem hazudnak ezzel, hogy a Rádió őrsége nem lőtt. De soha nem említik a három teherautó ávós legényt, aki érkezett. A Szentkirályi utcában futottunk, mert nyomultak az ávósok géppisztollyal és kaszáltak gyönyörűen. Kifutottam a Rákóczi útig. A Rákóczi úton meg szép csendesen, nyugodtan sétált a tömeg, azt sem tudták, hogy néhány száz méterre emberek halnak meg.
* : A Csepel elnevezés ez esetben a teherautó márkájára utal.
** : Egy teherszállítás vállalat nevének rövidítése.