Wittner Mária
1937. június 9-én Budapesten született. A forradalom előtt gépírónőként dolgozott, majd a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában fegyverrel harcolt. Ezért 1957 júliusában letartóztatták, első fokon halálra ítélték, mintegy 200 napot ült a halálos zárkában. Ítéletét a másodfokú tárgyaláson életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult, később varrónőként dolgozott.
Egy srác dolgozott a TMK–ban * Kalocsán, a Gyűjtőből hozták le, politikai volt ő is – 9O–ben voltam a temetésén. Hát aztán vele fidiztem. Hogy miből állt a fidizés? Az ilyen börtönszerelem. Levelezgettünk – az egészben inkább a rizikó volt a nagy, mert ha elkaptak, akkor kemény fegyelmi. Például Ivántól is elég sok mindent tudtam meg, ő jobban érintkezett civilekkel a munkahelyén keresztül. Egyszer majdnem lebuktam egy levéllel, de szerencsére sikerült megmenteni egy hippisnél. Akkor írtam az Ivánnak, hogy valamit ki kellene találni, mert majdnem lebuktam a levéllel. Ő írta meg nekem a vízírásos módszert, hogy írjuk ezzel a levelet.
Bevizeztem egy üres papírlapot és ráhelyeztem egy kemény valamire. Arra tettem egy száraz papírt és kemény ceruzával megírtam a levelet a szárazon. És az alsó vizes papíron szétnyomja a rostokat a kemény ceruza. Amikor megírtam, akkor a fölső papírt elvettem fölüle, összetéptem és lehúztam a vécébe az alsót meg megszárítottam. És ahogy megszáradt, a betűk eltűntek.
Összehajtottam, zsebre vágtam és vittem, amikor mentünk a varrodába. Aztán később mód nyílt arra, hogy eljutassam az Ivánhoz. Ha átnedvesedett a papír, megint előjöttek a betűk. Ki lehet próbálni.
Volt egy hatalmas nagy bukásom is vele. Mikor a zárkámban az őrök kipakolták az asztalt én csodálkoztam a legjobban, hogy honnan tudták meg, hogy ennek az asztalnak mégis csak van fiókja. Mindent, mindent elvittek, azt hittem, a szívem szakad meg – fotófestéktől kezdve mindenem ott volt, amit az Ivántól kaptam. Üzentem neki, hogy lebuktam és mindent tagadjon mert én tagadni fogok. Mikor a Hatvaniné, a börtönparancsnok megkérdezte, hogy honnan szereztem ezeket a sztaniolokat, azt mondtam, hogy mikor átmentem a TMK–ra, nem volt bent senki és akkor loptam belőle, a kötényem alatt meg kihoztam.
Az egész valójában karácsonyfadísznek kellett, amit ebből a sztaniolpapírból akartunk elkészíteni. Erre kaptam hat hónap összkedvezmény megvonást és makacs tagadásért húsz nap szigorítottat. De ugyanezt megkapta az Iván is.
Pert indítottak ellenem, mert a smasszernak azt mondtam, hogy hazudik. Mert hazudott. Akkor azt mondta az ügyész, hogy miért nem azt mondtam, hogy nincsen igaza. Hát nem mindegy, hogyan mondom? Megkezdődött a bírósági per és nem tudott a bíró velem mit kezdeni, mert az életfogytra nem tudott mit adni. És akkor visszautalt a házba, hogy büntessenek meg ott. Elmentek a gyönyörű évek, elment a fiatalság. Kárpótolni nem lehet.
* : A TMK a börtönnek illetve más intézménynek az a részlege, ahol a működéshez szükséges javításokat – szereléseket végzik.